Jézus beszámoló

Engedjétek meg nekem, hogy röviden én is írjak arról a Szupersztár előadásról, amin Attilát láttam. Először is maga az előadás tényleg modern, a szövegek nyersebbek, a vetített háttér is egy újfajta színházi ábrázolást mutat. Nekem személy szerint ismét megtetszett a darab zenéje és maga a rendezői koncepció (Jézus-Júdás és Mária viszonya főleg). A díszlettel nem voltam igazán kibékülve, nekem túl minimalista, a vetítés sem tudott mindig elrepíteni a vágyott helyszínre. A jelmezek egy része tetszik (Jézus autentikus viselete, Mária narancs színű, meleg árnyalatú ruhája, a papok kabátja) egy része nem (pl Júdás és Simon viselete... én valahogy megmaradtam volna az autentikus hatásnál ezen figurák esetében is).
Az az énekteljesítmény, amit ez a darab megkíván, nos egészen emberfeletti. Attila tökéletesen átugrotta a lécet, mit átugrotta, szárnyalt felette. Színészi ábrázolásban az elején még háborgó, emberi, gyarló Jézust alakít míg a Gethsemane után beletörődik sorsába és szinte fölényes közönnyel szemléli, mit akarja őt megmenteni egy olyan ember (Pilátus), akinek igazából nincs is beleszólása a dolgok folyásába, hiszen minden eldöntetett már az égben. Amit a fináléban a kereszten művel... Arra pedig nincs is szó. Semmi éneklés, falzett, erő nem kell már oda, csak a puszta megadás és fájdalom. Mindezt halk szavakkal, gyászba lökve az embert mondja el.
Sasvári Sándort emelném még ki, aki Jézusból immár Pilátussá avanzsálva találta el tökéletesen ezt a szerepet. A Pilátus álma című dalban ijedt, gyengéd, míg a következő színrelépésétől kezdve őrült szenvedéllyel próbálja kiemelni Jézust a halál karmaiból. Neki is csak gratulálni tudok!