2010. június 28., hétfő

Macskafogó

Micsoda remek kis darab. Aki ismeri a rajzfilmet, nem sok újat tapasztalhat benne, hacsak nem azt, hogy a rajzolt figurák életre kelnek. Én minden alkalommal, ahányszor beültem megnézni ezt az előadást, egy nagyon aranyos, kedves és kellően mókás történetnek lehettem tanúja. Adott a hős, az egerek James Bondja, aki feladja a szolgálatot, mert túlzottan is beleszeret főnöke lányába. Aztán ott a fő gonosz, aki tipikusan dilettánsokkal van körülvéve. Harc, szerelem és rendkívül aranyos és kedves poénok. Mindez megfűszerezve jó kis zenével.

Nem mondom, hogy ez a musical irodalom legnagyobb alkotása, de én borzasztóan élveztem minden előadást és szívből sajnálom, hogy vége. Na de nézzük csak azt a bizonyos gonosz macskát...
Mr. Tájföl. A gonosz, félszemű macska, akinek fő célja az egértársadalom elnyomása, Grabowski kivégzése. Aljas egy dög, talpnyaló, behízelgő, de valahol mégis imádni való a karaktere. Mondanom sem kell, Attila játszotta ezt a fura figurát. Egy nyakig láb alak, akinek zsenialitása valahogy mindig kudarcba fullad. Tipikus peches alak. Rengeteg beosztottal dolgozik, de mindegyik egy rakás csőd. Akármibe kezd, az biztos kudarcba fullad és megvan az a rossz tulajdonsága, hogy haragját még szerencsétlenebb első számú beosztottján, Safraneken tölti ki.
Volt szerencsém látni nem csak Csengusz, de Tóth Sanyi előadásában is és nem húznék szilárd választóvonalat, ki a jobb. (Ugyan úgy, ahogy a La Mancha lovagjában is másként alakítja az idős lovag karakterét Jegercsik Csabi és másként jeges szemű Sándorunk) Attila játéka sokkal macskásabb, gerinctelenebb. Spontán nyávog, a mozgása, a lépései, ahogy ugrál... na meg ott a szólója, a "Hol van a macskafogó" című nóta. Nos, bevallom őszintén, az egyik kedvenc dalom az Ati által énekeltek közül. Egyszerűen az egész előadásmódja, a gonoszsága, aljassága... és ahogy énekli. Nos bármennyire is kedvelem Tóth Sándort, ő nem képzett musical énekes, és ez ebben a dalban tökéletesen megmutatkozik, ugyanis olyan magasan kell énekelni némely helyen, hogy képzetlen hangnak nehezére eshet. Attila pedig könnyedén szeli e magasságokat. Ráadásként a végére mindig odanyom egy olyan falzettet, hogy az ember lánya leesik a székről. Arról nem is beszélve, hogy ebben a karakterben kiélheti 'stand up comedy' -is irányultságát és telenyomja saját poénokkal, így minden alkalommal valami más, valami új volt látható a színpadon. Pl a téli időszakban előszeretettel szúrta be a H1N1-re való felhívást és ez irányú beszólásokkal örvendeztette nem csak a kollégáit, de a nézőket is. Annyira spontán és egyszerűen vicces, hogy csak élvezni lehet.

2010. június 25., péntek

Dorian Gray

Ez a darab rendkívüli jelentőséggel bír Attila életében. Azt hiszem tulajdonképpen itt kezdődött a karriere. Ugyanis, még csak első éves egyetemista volt, mikor '90-ben megkapta a Rock Színház új premierjének, a Dorian-nek a címszerepét. Innen persze nem volt megállás, '95-ig szinte csak ebben a színházban lépett színpadra. De nézzük kicsit részletesebben az említett darabot.

A történet, (ahogy minden izgalmas sztori) egy fiúról szól, aki talán csak a rossz befolyásra, vagy önmaga indíttatására, de eladja a lelkét a gonosznak. Egyedi szépségű ifjúról beszélünk, akinek arca, külleme makulátlan, tiszta és ártatlan. Nem csoda hát, ha egy londoni festő rögtön meg is akarja örökíteni. Ám több születik itt egy festménynél. Ez lesz Dorian lelkének börtöne. A sátáni szövetség értelmében ő örökre olyan szép és fiatal marad, mint, mikor a portré elkészült, és helyette az öregedés, a fájdalom, minden sérülés, ami őt éri, a képen mutatkozik meg. Ez által olyan mérhetetlen hatalom helyeződik a fiú kezébe, amit egy idő után már ő sem képes ép ésszel felfogni. Teljesen züllött, elhanyagolt életet él, gyilkossá és élvhajhásszá válik. Végül teljesen tönkre megy bele. Barátai meghalnak, egyetlen esélyét a szerelemre elszalasztja, sőt, ostoba viselkedése miatt a halálba taszítja az egyetlen lányt, aki igazán szerette. Ezekkel a terhekkel végül nem képes már tovább élni, és önmaga vet véget életének úgy, hogy leszúrja a festményt, amely önnön torzult lelkének mása.

Egy újabb szerep, amit csak felvételről láthattam. Én leginkább az érdekes szót használnám rá. Bevallom őszintén, a darab egészében nem hatott meg. Sok olyan közbeeső rész volt, tömeg jelenet kvázi, aminek nem láttam az értelmét és nem is nyújtott akkora élvezeti forrást, hogy ezzel kiemelhetővé váljon. A főbb szereplők, és az ő dalaik abszolút jók, sőt némelyik kiemelkedően jó volt! Földes Tamás, Malek Andi és a Henry-t játszó (vélhetőleg) operaénekes férfi nagyszerűek voltak. Földes Dzsoni leginkább a duettekben, illetve tercettekben volt nagyon jó, kiemelkedő szólója azt hiszem nem is volt. Malek Andi pedig varázslatosan énekelt. Szegénynek szintén nem volt nagy szerepe, ő játszotta Sybillt, Dorian szerelmét, akit a fiú gonosz viselkedése a halálba hajszolt. Neki volt egy hatalmas szólója, mielőtt meghalt. Egyedül, a vörös függöny előtt, kétségbeesve... gyönyörű volt. Végig a hideg futkosott rajtam, egyszerűen lenyűgözően énekelt.
Attila. Nos igen, szerintem fantasztikusan játszott. Pláne pályakezdő létére. Az arca tényleg egyfajta "angyali" szépséget tükrözött, ám mikor lelkileg átfordult és gonosszá, aljassá vált, félelmetes volt a változás, a gúnyos mosoly, a megvető tekintet, az arrogancia. Zseniálisan jelenítette meg a karakter sokszínűségét. Hangilag mi újat mondhatnék? Talán arra hívnám fel a figyelmet, hogy ez a szerep még tenornak is szokatlanul sok magas részt tartalmazott és Csengusz ezt gyönyörűen megoldotta. Tényleg minden hang tisztán, csengőn szólalt meg és lenyűgöző dallamíveket írt le. Arról nem is beszélve, hogy nem egyszer ugrott ki falzettel a végén, ami nem csupán egy erőteljes "sikítás" volt, hanem egy igen komoly, hosszan kitartott hang. Mondanom se kell, le voltam és le vagyok nyűgözve.

Részlet az előadásból a Videók oldalon.

2010. június 23., szerda

Valahol Európában

Kétségtelenül a musical-irodalom egyik legjelentősebb darabja. Azon előadások közé tartozik, amely igen jelentős mondanivalóval rendelkezik. Mind emellett persze gyönyörű dallamok garantálják azt, hogy mindenképp csodálattal adózzunk a mű előtt.


Háborús idők, egy csapat árva, elhagyatott gyerek, akik közül kiemelkedik egy fiú és a egy lány. Akaratuk ellenére válnak vezetőkké, aztán észre sem veszik és a felelősség a többiek felett, az egymásra utaltság érzése lassan szerelemmé formálódik bennük. És persze mellettük ott a gyerek csoport külön-külön kis sorssal, és az állandó félelemmel, hogy talán nem jön el a holnap. Holnap... ez a szó, különleges jelentéssel ruházódik fel a darabban. Egy apró kisfiú, Kuksi, aki elvesztette családját, az életét reméli visszakapni a Holnaptól. Egy olyan nap reménye él a szívében, ami már sosem jöhet el, csak a halállal.
Attila a fiatal fiú vezér, Hosszú szerepét játszotta Pécsen és Miskolcon is. Erre a szerepre termete önmagában is elég okot adhatna, de mellé társul a hangja is. Hogy miként játszhat el élethűen egy 18-20 éves fiút egy felnőtt férfi? Erre csak ő adhat választ. De tény, hogy mikor játszotta, énekelte, ő lett az a fiú. Egy sokat szenvedett, világ életében elhagyott, magára utalt fiatal, aki életében először tapasztalja, milyen érzés a kölcsönös szeretet. Sajnos ezt a darabot sem láthattam élőben, csupán felvételről, de tudom, hogy mindig is bánni fogom, hogy mikor lett volna rá lehetőségem iskolás koromban, nem mentem el rá.

2010. június 22., kedd

István a király

Ehhez az előadáshoz Attila több szálon is kötődik, hiszen több karaktert is játszott már Szörényi Levente és Bródy János örök érvényű alkotásában. Volt ő már német lovag, Laborc, a lázadó, Torda, a táltos és maga a cím szereplő: István, a király. Kétség kívül a legemlékezetesebb alakításait az utóbbi kettőben nyújtotta és ezek is tették ismerté ebben a történetben...

István a király, avagy Vajk a darab elején. Azért kezdem vele a leírást, mert sajnos nem volt szerencsém élőben látni. Így csak jellemzések, korábbi beszámolók alapján tudok írni róla. Akárcsak Tordaként, Istvánként is Iglódi István rendezésében állt színpadra Tóth Sándor váltójaként. Ebben az értelmezésben István egy határozott jellem, korán sem annyira az anyja bábja, mint pl a Király dombi feldolgozásban. Kemény kezű, de a ránehezedő felelősség alatt gyötrődő emberről beszélünk. Egy olyan uralkodóról, akinek súlyos döntést kell meghoznia, hogy országát és népét békében tudhassa. Történelmi szempontból mindenki megtanulta az iskolában, hogy tulajdonképpen Géza fejedelem, és fia István is azáltal, hogy behozta a kereszténységet hazánkba, megmentette a magyarokat a beolvadástól és a felszámolástól. Kétségtelen, hogy fel kellett adnia ezért az ősi múltat, fel kellett számolni mindent, ami azzá tett minket, amivé, de így tovább élhettünk. Ezt a terhet azonban, ami a döntésével járt, végig kellett hordoznia életén. És a rockoperában -legalábbis Iglódi rendezésében- ez nagyszerűen látszik. Mint említettem, nem tudom, hogy Attila milyen volt Istvánként, de kétségtelenül megvolt és meg is van minden adottsága ahhoz, hogy ezt a szerepet tökéletesen eljátssza, megélje. Ez külsőségeiben is megmutatkozik, bárki megnézheti a róla készült képeket: magas, határozott kiállású, sötét haj, felséges tekintet. Egy őszinte szempár. Kétség kívül királyi, tiszteletre méltó. És a hang? Nem hiszem, hogy különösebb elemzést kívánna, hiszen Attila adottságai nem egyszer bizonyították, hogy nem igazán akad olyan énekes szerep, amit ne tudna elénekelni. Pláne, ha olyan hangmagasságról beszélünk, mint az István karakter. Ám ha bizonyíték kell, íme egy részlet a darabból a Videók aloldalon, Attila partnere Kamarás Máté. Torda... bár többek szerint is tökéletes István volt, mégis végül a táltos szerepe maradt rajta. Talán azért, mert ez a karakter, ez a kivételesen felső bariton, sőt már inkább tenor hangot igénylő szerep, már meghaladta mások képességét. Mindenesetre amíg a Pesti Magyar Színházban nem történt meg az igazgatóváltás és ezáltali tisztogatás, Csengusz nagyszerű Torda volt. Sokkal több misztikum, varázslat lengte körbe, mint annak idején Deák Bill Gyulát. Persze ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen utóbbi egy fantasztikus blues-rock énekes, míg Attila ugye színész is. Ez a Torda valahogy sokkal inkább válik Koppány jobb kezéből az irányítójává. Határozott, kemény kezű és titokzatos ősi erők irányítják, amit mindig hitelesen közvetített Attila. Nem egyszer volt szerencsém látni benne és mindannyiszor annyira magával ragadott az ereje, hogy észrevétlen is, de elkezdtem vele ütni a ritmust, járta a kezem-lábam, szinte révületbe este magam is. Kivételes tehetségű színészünk fantasztikusan alakította ezt a szerepet, ezért is állunk most tanácstalanul, hogy mégis mi történhetett, hogy így, ilyen módon megváltak tőle (és nem mellékesen a Koppányt játszó Gazdag Tibortól is). Felfoghatatlan vesztesége ez a színháznak, talán még fel sem fogták. Biztos vagyok benne, hogy nem fogják tudni megfelelő személyekkel helyettesíteni. Vagy ha mégis, az már nem lesz ugyan az a darab. Részlet az előadásból, Véres kardot hoztam, Videók aloldalon.

2010. június 19., szombat

Fotók a Jézus próbákról

Az Attilát ábrázoló két képet láthatjátok az alábbiakban, a többit pedig az általunk írt Jézus Krisztus Szupersztár blogon nézhetitek meg. Enjoy!

2010. június 18., péntek

Emlékek - Luxemburg Grófja

Addig is, amíg valami új hírre várunk Attilától, úgy gondolom érdemes felidézni a múltat. Sajnos személyes élményként 3 évnél korábbra nem tudok menni, de talán így is mesélhetek olyat, amit más nem, vagy csak kevesen éltek át.

Három éve Csengusz még aktív fellépő volt Pécsen, rendszeresen hívták, és a színházban is mondhatni havonta játszott a Luxemburg grófja című operettben. Nos, aki látta már őt operettben, nem kell bemutatni. Ő maga a megtestesült bonviván. Erre fizikai adottságai is remekül rásegítenek, magas, szikár, sötét haj, barna szem... és ráadásként ott a hangja, ami mikroport nélkül is megtölti a teret. És ha a hősszerelmes karakteréhez még egy kis humor is csatlakozik, abszolút nyert ügye van. Így volt ez a "Luxival" is. Sokszor megnéztem, mert egyszerűen magával ragadó a történet. Persze csak a szokásos operett téma: két idegen különös kapcsolata, ami végül szerelemmé növi ki magát, de a végkifejlet előtt kiderül valami szörnyű titok, ami talán szétválasztja őket, de persze az utolsó felvonásban minden "Happy End"-el végződik. Remek kis darab volt.

Na de lássuk a történetet:
Attila a bohém festőt: Renét játszotta, aki -akárcsak a többi bohém művész- nincstelenként tengette napjait barátaival. Egy nap azonban jött a hír: meghalt egy távoli rokon, aki rátestált grófi címét. Persze hősünk nagy örömében minden barátját meghívja egy kontóra és biztatja őket, igyanak csak, amint visszatér újdonsült örökségével, majd ő fizet. Nos ez így is történik, a cimborák isznak, vigadnak, és visszajön az újdonsült gróf. Kiderül azonban, hogy a címmel semmi vagyon nem járt, így nagy bajba kerül a társaság, tetemes adósságot rónak rájuk. Mindeközben párhuzamosan a színen megjelenik egy gazdag, kissé együgyű idősödő angol lord, Sir Basil, Ugaranda kormányzója, aki mindenáron el akarja venni a fiatal színésznőt, Angelet feleségül. Csak hogy ez rangon aluli házasság lenne, így aztán bajba kerül. Tanácsosai szerint, ha esetleg a hölgy egy elvált grófnő lenne, az már jobban venné ki magát. Így nincs más dolguk, mint keríteni egy grófot, aki hajlandó elvenni a színésznőt, majd elválni tőle. Így kerül a képbe René, aki bármit megtesz, hogy kifizethesse adósságait. A megegyezés tehát megszületik, a fiatal gróf elveszi Angelet, majd 3 hónap múlva elválik tőle, cserébe Sír Basil busásan megfizeti. Az esküvő meg is történik, ám a felek nem láthatják egymást, csupán a kezük ér össze. Ezután jön persze egy nagy szerelmi duett, ami arról szól, hogy milyen csodás is lehet a másik még így látatlanul is. Ezzel vége az első felvonásnak.


Második felvonás: Sir Basil háza, estélyre készülődnek, ahol a lord bejelenti az ifjú színésznő válását és saját eljegyzésüket. Ekkor megérkezik René, aki időközben rájött, ki is a felesége és titkos ajándékokkal halmozta el időközben a hölgyet, hogy megnyerje szívét. Megtörténik az első szemtől szembeni találkozás, ám ekkor még nem fedi fel magát a fiatal gróf. Természetesen szerelem első látásra. Sir Basil mindent megtesz, hogy szétválassza a párt, ám próbálkozásai egyenlőre hiábavalóak. Ám időközben Angele is megtudja az igazságot és felháborodásában el akarja küldeni férjét, megtagadva ezzel vonzalmát iránta. René kitartása azonban cél ér, a lány megtörik és a felvonás végén férjét választja az angol lord helyett. Zárókép: Sir Basil megszégyenülten perrel fenyegetőzik a fiatalokkal szemben, amiért René megszegte szerződésüket és elmondja, hogy a pár már pedig köteles elválni.

Harmadik felvonás: a bíróság. Sorra jönnek a tanuk, megtelik a szín a bohémekkel, és a bírói bizottság sem egészen komplett. Megy itt a lekenyerezés, korruptság. A fiatal szerelmes pár egész felvonás alatt nyalják-falják egymást (szerintem kissé túlzás is volt ez), aztán egy sor vita, küzdelem a szerelemért, végül győz az igaz szerelem, de hogy senki ne bánkódjon a végén, Sir Basil is párra talál Angele barátnőjének a képében, aki a sok pénz hallatán kész örömmel veti magát az idős úr ölébe.

Happy End, vigadalom, éljen a szerelem!
Remek kis sztori, nagyszerű színészekkel. Nagyrészt persze pécsi társulat játszott, de ők is mind remekül hozták a tipikusnál tipikusabb operett-karaktereket. Személyes véleményem egyedül a női főszereplő ellen szól csupán, aki Lesznyák Katalin játszott. Ennek a hölgynek csodás hangja van, de színészileg túl játszott, hamis és élettelen volt. De ahogy mondtam, rajta kívül mindenki remekelt ebben az előadásban és csak sajnálni tudom, hogy nem láthatom többször.

2010. június 16., szerda

Kispesti Musical Koncert

Vasárnap volt szerencsénk (kisebb-nagyobb kalandokkal megtűzdelve) kijutni Kispestre, ahol a Retro Majálison belül "Táncdalfesztivál" címén koncertet szerveztek. A fellépők Csengusz mellett Mahó Andi és Arany Tamás voltak. A koncert címe nagyjából csak annyiban függött össze a műsorral, hogy a hajdani nagy Táncdalfesztivál idejéből válogattak össze dalokat, Atiék inkább musicaleket. Így a legtöbb dal a Made in Hungaria című musicalből hangzott el, de volt Amigos para siempe, na meg persze kihagyhatatlanul Fantom is. A Nagy duettet megelőzően Attila színpadra szólította legkisebb lányát, Almát, aki még csak 3 éves, de rendkívüli koncentrációval énekelte el apukájával a Fantom első néhány sorát. Szívmelengető látvány volt nem csak a kislány, aki önmagában is hihetetlenül imádni valóan nézett ki hatalmas szemeivel és fonott hajával, hanem az is, ahogy Attila mérhetetlen szeretettel öleli át és figyeli, ahogy vele énekel. Kétségtelenül ők ketten voltak a koncert "nagy dobása"!:)

Itt található még több kép róla:
http://ranafoto.hu/?p=1648

I want it all, I want it now!

Leginkább a címben foglalt Queen idézet tudná jellemezni azt a felfokozott állapotot, amibe a június 10-i pécsi Queen koncert után kerültem. A Lauber Dezső Sportcsarnokban megrendezésre kerülő tribute koncerten Attila mellett Koós Réka, Mészáros Árpád Zsolt, Vágó Betti, Végvári Eszter és Csordás Levente énekesek tolmácsolásában szólaltak meg a klasszikus rockdalok. A koreográfiát Tihanyi Ákos készítette, magát az előadást pedig Harangi Mária rendezte.

Queen dalokkal nem lehet mellényúlni, gondolhatjuk, ám a The show must go on címmel futó műsort nem csupán a dalok alkották. A 80-as évek világát idéző bőr-lakk jelmezek, a tupírozott hajak, a gyártelepek szürkeségét megjelenítő díszletek, kivetítő, okosan megkomponált koreográfia, kiváló táncosok és a nagyszerű énekesi teljesítmények mind hozzájárultak a sikeres produkcióhoz. Ha jobban megnézzük az előadást, egyébként a We will rock you című Queen musical karaktereivel és történetével vehetünk párhuzamot. Az énekesek neve mögött zárójelben odaírt név a WWRY musicalben megformált karakterek neveit fogja jelenteni.

Kezdéskor a színpad előtt felhúzott tüll hálóra narancssárgával vetítve láthattuk a The show must go on feliratot, majd a zenekar elhelyezkedett, az énekesek háttal a nézőknek megálltak, és kezdődhetett a műsor!

A táncosok ezüst és fehér színekkel ellátott egyenruhában, maszkokban, kvázi arctalanul kezdték a műsort. Mozgásuk görcsössége, robotszerűsége a mindennapok monotonitását idézte. Majd megjött az energiazsák MÁZS, azaz Mészáros Árpád Zsolt (Galileo, a fő álmodozó), aki az I want to break free című dal alatt fellázította az ifjúságot, s a táncosok ezután már egyéni ruhákat kaptak. Vágó Betti játszotta MÁZS múzsáját (Scaramouche, Galileo szerelmének tárgya), akit minden áron be akart cserkészni a fiatalúr. Don Juanunk annyira hajtott, hogy a nagy ugrálás közepette a mozgatható állvány szerű díszletelemről olyan erővel ugrott rá a szintén a díszlethez tartozó hengerre, hogy az beszakadt alatta. MÁZS szerencsére jó fizikumban volt, mert secperc kiemelte magát szorult helyzetéből.

Végvári Eszter (Brit, a fő bohém lázadónő) és Csordás Levente (Meat, a fő bohém lázadó) olyan dalokat adtak elő, mint az I want it all vagy a No one but you (Only the good die young). Utóbbi Eszter előadásában igazán rendkívülire sikeredett, főleg, hogy a háttérben elhunyt nagy zenészek, énekesek arcképét láthattuk (pl. Freddie Mercury, Jim Morrison, Michael Jackson).

A műsor Killer Queen-jeként Koós Rékát láthattuk, (Killer Queen, a darab intrikusa, Planet Mall irányítója) égnek meredező vörös hajjal, felsliccelt miniszoknyában, ijesztően félelmetes tekintettel, korbáccsal, de főleg eszméletlen jó hanggal! Olyan dalokat adott elő, mint a Killer Queen, az Another one bites the dust vagy a Fat bottomed girls. Réka elementáris erővel volt jelen a színpadon, legszívesebben felpattantam volna a helyemről és ugráltam, tomboltam volna, amikor ő énekelt. Zseniális ez a nő és tökéletes Killer Queen volt!

Attila játszotta a Killer Queen jobbkezét (Khashoggi, a Globalsoft rendőrség feje, Killer Queen piszkos munkáinak elvégzője). Nem véletlenül volt bilincs az övén... Egyébként fekete bőrnadrágban és bőrkabátban énekelte, táncolta végig az egész előadást, senki nem volt így beöltöztetve, szóval le a kalappal előtte.
Attila belépője egyébként elég hatásosra sikeredett. Táncosok hozták be a két kezénél és lábánál fogva, szóval úgy nézett ki, mint aki fekve siklik a levegőben. Majd ezután mintegy pórázon vezette a lázadókat. Nem csoda, hisz rendőrbácsi volt. :D Eszméletlen jól énekelt egyébként és a dal végi sátáni kacaja után másodpercekig egy pisszenés sem volt a stadionban, mindenki annyira le volt sokkolódva. :D

A Rékával előadott Kind of Magic annyira hatásosra sikeredett, hogy percekig azt sem tudtam hol vagyok. Egyébként a Dzsungel könyvéből Kára emlékeztető módon bűvölték az embereket, a legjobban az tetszett, amikor egymás mögé beállva mintegy varázsmozdulatokkal irányították a lázadókat. Kettejük közös duettje pedig a These are the days of our lives volt, amit eredetileg a bohémek énekelnek, ezért kicsit fura volt, hogy az agresszor páros hirtelen elérzékenyül, de jól állt nekik, kicsit olyan volt, mint a "mi is csak emberek vagyunk" vallomás.

MÁZS és Betti előadásában volt hallható egyébként a Who wants to live forever, ebből én kicsit hiányoltam Serbit, aztán a végére meg is jött, igaz nem a darabban szerepelt, klippet forgattak vele az előadás után, amiben ő énekelte Galileo részeit. Ősztől ugyebár ő is szerepelni fog az előadásban.

A koncerten elhangzott még a We will rock you. Ez aranyos volt, ugyanis egy sorban álltak a szólókat éneklő színészek, és ugye a tipikus könyökütögetős mozdulatot kellett nyomni, de olyan szorosan álltak, hogy Attila ki sem tudta nyújtani a hosszú kezeit, így ilyen szárnyaszegett kismadár módon csinálta ezt az ütögetést. :D Végül a We are the champions dallal zárult a műsor, Bohemian Rhapsody nem volt.

Mit ne mondjak, a közönség nem volt épp lelkes, a szájukban a tej is megaludt volna, olyan puhány módon tapsikoltak, majd a szervezők még arról is gondoskodtak, hogy ne legyen sok ráadás, ugyanis egyszerűen ránk kapcsolták a világítást, mármint a nézőkre, így még esélyt sem adtak egy ráadásdalnak vagy meghajlásnak.

Mi Ranával végigtomboltuk a műsort és a végén fel is álltunk és állva tapsoltunk. Ez a minimum, én legszívesebben állva tomboltam volna végig az egészet. Jó volt amúgy az egész, a színpadképek, a tologatható állvány, amin MÁZS, Betti és a táncosok, élükön Olter Wandával nyomták, a tupírozott, színes tincses hajak, Réka Killer Queen-je, Attila bőrnacis karaktere, a Tihanyi Ákos által koreografált táncok, főleg a balett a műanyag henger tetején, na meg az örök klasszikus Queen dalok, amikkel természetesen most sem nyúltak mellé. Remélem ősszel ismét meg tudom nézni, és akkor vagy sunyiban oldalt végigtáncolom... vagy... legyen küzdőtér ahol lehet dühöngeni. LÉCCILÉCCI!!!!!

Bővebb infó a We will rock you musicalről itt.

Szösszenet

2009. szeptember 2. Zrínyi 1566, Szigetvár. Számomra innen datálódik az Attila iránti rokonszenv. Bár ha azt nézzük, korábban a Sztárcsinálókban illetve a Magyar Színházban már láthattam őt az István, a királyban Torda, illetve a Mi jöhet még?!-ben Billy szerepében. Az utóbbiban főleg a tánctudását és a komikusi vénáját értékeltem. :D
Nade visszatérve a Zrínyihez... Attila szerepe, Cserenko Ferenc kamarás talán az egyetlen figura, aki túlélve a szigetvári veszedelmet elmeséli a történéseket. Mindezek mellett ő az a szereplő, akinek nincs olyan eredeti értelemben vett szóló dala, viszont több duettet énekel és szinte végig a színpadon van, valamint sok a prózája. Ez a szerep tehát kimerítő, és mivel tipikus közönségkedvenc szóló dala sincs, ezért talán az egyik legnehezebb karakter is. Nekem mégis Cserenko lett a kedvenc szereplőm Lahib mellett, akit másik nagy kedvencem, Feke Pál játszott.
Innentől kezdve nem nagyon volt megállás. 2009. novemberében először nézhettem meg Az Operaház fantomját Attila főszereplésében. Két oldalát emelném ki az általa megszemélyesített Fantomnak: az ironikus vénáját és a drámai szerepmegformálást. Nagyon tetszik az a sok apró geg, amit Fantomként előad a darabban. Például amikor La Carlottát figurázza ki a "Béékaa??" megszólalásával, amit olyan elnyújtottan mond. :D A másik oldal pedig a Fantom tragikus sorsának felfedése, főleg az utolsó jelenetekben. Lehetetlen nem megkönnyezni.
Ezután ismét a Mi jöhet még?! következett a kótyagos Billy-vel, majd a Macskafogó gonosz Tájfölje. Mindkettő zseniális! :D
A Leányvásár operettben is láthattam, ami egy teljesen más éneklési stílust jelentett. Szerintem kifejezetten szép az operett hangszíne Attilának, Tom Miggles-ként pedig szintén szórakoztatóan humoros, illetve elbűvölő is tud lenni.
Legutóbb pedig a Queen koncerten láttam, illetve egy kispesti koncerten. Előbbin a karakternek megfelelően vad és gonosz figurát hozott, utóbbi eseményen meg olyan Atis volt. Pörgős, vicces és nagyon bolond. :D
Mindent összevetve, egy rendkívül sok arcú művésznek tartom, pedig hozzá kell tennem, elég sok lemaradásom van vele kapcsolatban, még jó, hogy Rana barátném felkarolt és elindította a "Csengeri Attila" képzést részemre. :D
Magánemberként pedig nagyon közvetlen, segítőkész és igazán kitartó, hiszen nagy erőfeszítések árán ugyan, de a nevemet is sikerült megtanulnia. :P (Nem ezt a mesmerized-t, ezt senki meg se próbálja, hanem a Nikit :D )

2010. június 14., hétfő

Aktuális hírfolyam

Nehéz évad közben, pontosabban a végén hírekkel szolgálni. Ami jelenleg Attila idejének nagy részét kiteszi, az a szeptemberben debütáló Jézus Krisztus Szupersztár a Madách Színházban. A május 31.-i olvasó próbával megindult a több hónapos próba folyamat. Atira nem kisebb feladat vár, mint a főszereplő Jézus karakterének színre vitele olyan remek kollégákkal, mint Feke Pál (aki a másik szereposztásban játssza majd a címszerepet), illetve Serbán Attila, akit a Madách közönsége már jól ismer. (Serbi egyébként Júdásként lép majd színpadra).
Nem ez lesz Csengusz első Szupersztár előadása, ugyanis játszotta már Pécsen is. A 2000-ben a baranyai fővárosban játszott musical különlegességét emelte még, hogy Attila akkor pont a Krisztusi korban járt, és 33 évesen játszotta el a Megváltó passióját. Maga a tény, hogy 10 év elteltével ismételten megkapta a szerepet, ezúttal a pesti musicalek Erzsébet körúti otthonában, egyértelmű jelét mutatja tehetségén. A kérdés csak az, hogy a teljesen új szöveg mennyi nehézséget okoz majd számára. Saját bevallása szerint is biztos, hogy nagy koncentrációt fog igényelni, hogy a már évekkel ezelőtt rögzült változat helyett az új dalszövegeket alkalmazza.
Másik új projektje a nyárra a pár napja szintén Pécsen bemutatott "The Show Must Go On - Queen Tribute Concert Show". A külföldön ismert Queen dalok adaptációjából készült "We Will Rock You" című musical alapján színpadra állított koncert showban Attila Koós Réka elsődleges partnereként lép színre, egyfajta Oberon és Titániát megformázva. Úgy vélem, egy külön élmény beszámolót érdemel ez a show, ezért ezt a gondolatmenetet itt most le is zárom. Annyit jegyeznék még meg, hogy ez a koncert nagyszabásúságát tekintve is több előadásra termett, így örömmel közölhetem, hogy a jövőben több helyszínen is előadásra kerül, így többek között a fővárosban is, várhatóan ősszel.

Ati az én szememmel

Azt hiszem ahhoz, hogy egy megközelítőleg hiteles képet adhassunk Attiláról, saját önéletrajza mellett érdemes megnézni, ki, miként látja őt.
Nekem az első "élő" élményem vele (mert hogy dvd-ről már láttam korábban is) 2007-ben volt Erdélyben, ahol a családommal éppen nyaraltunk és "mit ad Isten" pont a Háromszéki Magyar Találkozó közelében voltunk, ahol megtudtam, egyik este a Szörényi-Bródy rockoperákból lesz egy koncert-előadás. A szereplőket nem nagyon tudtam, de mivel szerettem az István a királyt és az Atilla, Isten kardját is, elhatároztuk a szüleimmel, hogy megnézzük. Így aztán korán odamentünk, hogy legyen helyünk a hatalmas mezőn, ahová a színpadot állították. Így kerültem be az első sorokba és mondanom sem kell, elementáris erővel hatott rám az "Egy a nép, egy a magyar" címet kapó előadás-egyveleg. Akkor, ott hallottam és láttam először élőben Attilát és elhatároztam, hogy amint tudok, utána nézek ennek a csodás hangú valakinek. Nem kell sok hozzá, meg tudtam, hogy pont itt, Pécsen játszik néha a színházban, meg többször fellép különböző rendezvényeken. Így alig telt bele egy hónap és 2007 őszén már meg is történt az első személyes találkozó. Elragadó személyisége és végtelen kedvessége garancia volt rá, hogy még sok közös élménynek kell következnie. Ez így is történt. Koncertek, előadások... lassan megismertük egymást, én előszeretettel fotóztam, ő meg hálásan fogadta a képeim. Így kezdődött hát minden.
Mindenki tudja, aki csak egy kicsit is ismeri, hogy lételeme a humor. Imádja a jó vicceket, hecceket, poénokat, szereti gyártani is őket, de előszeretettel mesél olyat is, amit mástól hallott. Különleges tehetsége van a kifigurázáshoz, utánzáshoz. Kész "stand up comedy". A szórakoztatás valahogy a vérében van. Ha színpadra lép, egyetlen célja lesz: a közönség szórakoztatása, vidám hangulat teremtése.
És nem csak remek komikus. Színészként rendkívüli átváltozáson képes átmenni nem csak a színházak színpadán, hanem egy egyszerű musical koncertén is. Mi sem bizonyíthatná ezt jobban, mint mikor Fantomot énekel. Bárhogy mosolygott, viccelődött előtte, mikor felhangoznak az ismert hangok, az arca rejtélyes komorsággal lesz teli és egy titokzatos árnyék telepedik meg rajta, ami ott marad egészen a tapsig. Más ember lesz csupán arra a néhány percre. És ez a komolyság nem csak egy álarc, ahogy a Fantom maszkja is, hanem az ott ő. Egy rész belőle, ami nagyon mély, sötét és fájdalmas. Akár csak Eric, a Fantom. 2003 óta szerves része az életének, és valahol azt hiszem beleépült a személyiségébe.
De nem csak erről a két végletről beszélhetünk: komédia és dráma. Bárki végignéz eddigi pályáján, láthatja, hogy sokféle, különböző szerepeket játszott. Nem lehet beskatulyázni. Borzongató, félelmetes tud lenni, ha kell, de ugyan így átalakulhat hős szerelmes bonvivánná, vagy egy bohókás figurává.
Tehetséges, hiszen nem lenne ott, ahol, ha nem így lenne. De ami igazán kiemelkedővé teszi számomra, az az, hogy nagyszerű ember. Ritka kedves és közvetlen. Türelmes, odafigyel. Néha kissé szeleburdi, olykor egészen komolytalannak tűnik, de ha kell, lehet rá számítani.
Nem hiszem, hogy ennek a blognak csakis Attila "istenítéséről" kellene szólnia. Neki is vannak rossz tulajdonságai. Ugyan olyan ember, mint bárki más. És nem is kezelteti másképp magát. Ez az, amiért a szakmájában ritka számba megy. "Ember, miért lenne más" Egy kedves jó barátom, akit bár nem ismerek régen (csupán 3 éve), mégis hamar részesévé vált az életemnek. Esélyt adott arra, hogy megmutassam a munkám, a tehetségem és ezért hálával tartozom. Nem kellett nagy nevű fotósnak lennem, csak egy vidéki fruska voltam. És most hol tartunk? "Udvari fotós" lettem. Lehet, hogy ez csak egy mókás, kedves kis jelző, de én szeretem:)
Ati az én szememmel nem csak egy mókamester, vagy a csupa nagy betűs MUSICAL SZÍNÉSZ. Ő az én kedves, lökött főnököm:)

Bemutatkozás

Úgy gondolom, hogy egy újonnan induló site-on mindenképpen szükséges egy kisebb összefoglalás arról, akiről szól a dolog. Azt hiszem az alap információkat a legegyszerűbb tőle idézni, elvégre ki adhatná közre hitelesebben nála:)

"1967. október 18-án születtem Budapesten, 3 éves koromig Rákoscsabán laktam, utána Zuglóba költöztünk. Bölcsibe a Corvin Áruházba jártam, anyukám ott dolgozott. Óvodába a Füredi úti lakótelep egyik "lakásovijába". Egy tízemeletes ház földszintjén volt kialakítva, mert sok volt a gyerek, és még nem épült annyi "igazi" óvoda. 1974 és 1982 között a szintén zuglói Újváros parki (ma Móra Ferenc) általános iskolába jártam, és sporttagozatos osztályunk volt. Nyolcadikban kezdtem kézilabdázni (Taurus SC, Bp. I. osztály), és ekkor fogtam le az első akkordokat a gitáromon. Egy-két iskolai ünnepségen szerepeltem, de ekkor még nem gondoltam az énekesi pályára.

Érettségit a Petrik Lajos Vegyipari Szakközépiskolában szereztem, ebbe a suliba járt (több-kevesebb sikerrel) Hobó, Klein (később Korda) György, Demjén Rózsi, Solymos Tóni is. 1984-ben alakítottuk barátaimmal a Géniusz együttest, ahol előbb gitáros-énekes, később szólóénekes lettem. 1988-ban a katonaság alatt hagytam abba a rockéneklést. 1989-ben felvételiztem a Színház- és Filmművészeti Főiskola (ma Egyetem) operett-musical szakára, elsőre felvettek, és életem egyik legnagyobb szerencséje, hogy Bagó Gizella énekmesternő tanítványa lettem. Első év végén már címszerepet énekeltem a Rockszínházban. 1995 őszéig szinte csak ott szerepeltem, majd meghívtak a Miss Saigon egyik főszerepére Stuttgartba, ott másfél évet töltöttem, és 264-szer bújtam Chris bőrébe. Hazatérve lakásépítés, és egy virágüzlet beindítása volt a feladat. 1999-ben a Jézus Krisztus Szupersztár pécsi bemutatójával indult újra itthoni pályám. Azóta nagyon sok főszerepet, szerepet játszottam el, musicalműsorok, céges fellépések, bálok százain vagyok túl.

Amit még tudni kell rólam: 1997-ben nősültem meg, 2001 júniusában született Zsanna, 2006 novemberében pedig Alma lányom.

Csömörön élünk, egy sorházi lakásban, boldogan.


1989-1993: Színház- és Filmművészeti Főiskola, Operett-Musical szak

1990-1995: Rock Színház

Szerepek :

Dorian Gray >> Címszerep

Légy jó mindhalálig >> Török János

Jézus Krisztus Szupersztár >> Címszerep

Sztárcsinálók >> Néro

Miss Saigon >> Chris

Sakk >> Anatolij és Fred

1995-1997: Stuttgart Musical Hall:

Miss Saigon >> Chris

Németországi vendégszereplésem után több szabadtéri produkcióban énekeltem (István a király, Atilla Isten kardja, János Vitéz), televíziós produkciókban is láthatott a közönség (Újévi Operettgála, Slágertévé, NévShowR).

További szerepeim :

Győri Nemzeti Színház :

Valahol Európában >> Hosszú

Pesti Magyar Színház :

István a Király >> István, Torda

Egri Gárdonyi Géza Színház:

István, a király >> István

János vitéz >> Címszerep

Budapesti Operett Színház:

A víg özvegy >> Danilo

Pécsi Nemzeti Színház:

Jézus Krisztus Szupersztár >> Címszerep

A víg özvegy >> Danilo

West Side Story >> Tony

Valahol Európában >> Hosszú

My Fair Lady >> Freddy

Godspell >> Jézus

Macskafogó >> Mr.Teufel

A denevér >> Eisenstein

Madách Színház:

Nyomorultak >> Enjolras

Az operaház fantomja >> Fantom

2003 Novemberében a Papp László Arénában tízezres közönség előtt mutattuk be Bizet Carmenjének átdolgozott változatát, Horgas Eszter és Al Di Meola mellett én Don José szerepét énekeltem.

E produkció kis zenekari változatával azóta is nagy sikereket érünk el.

Díjaim:

Pécsi Nemzeti Színház Nívódíja 2002.

eMeRTon díj-az év musical énekese 2003.

Színházi fellépéseim mellett gyakran énekelek szabadtéri- és céges rendezvényeken, bálokon, megnyitó ünnepségeken, esküvőkön.

Repertoáromban megtalálhatók külföldi és magyar musicaldalok, világslágerek."

/forrás: http://www.csengeriattila.hu/

Üdvözlet

Ez a blog abból a célból indult, hogy figyelemmel kísérje Csengeri Attila fellépéseit, koncertjeit, médiamegjelenéseit és egy hű képet alakítson ki a művészről, az emberről. Kellemes olvasást kívánva: Niki és Rana.

Engedjetek meg egy rövidke használati útmutatót, hogy mindenki nyugodt szívvel használhassa, böngészhesse a blogot :)
Kommentelés: nem igényel semmilyen külön regisztrációt, vagy jelentkezést. Egyszerűen a bejegyzés végén beírjátok a mondanivalótokat (akár csak ennyit is: ;) ), majd az alul található kis rubrikában kiválasztjátok a "Megjegyzés írása mint:" sorban a "Név/Url" cím kategóriát. Ekkor megjelenik egy kis ablak, ahol meg tudjátok adni a neveteket. Ezt követően rányomtok a Tovább gombra, aztán a "Megjegyzés küldésére" és már kész is. Ez így leírva bonyolultnak tűnhet, de ha csináljátok, automatikusan adja magát :))
Chat: a legközvetlenebb közlési csatorna. Ez a doboz kicsit lejjebb az oldalsó sávban található. Itt csak annyi a dolgotok, hogy a "Név" rubrikába beírjátok a nevetek, az "Üzenethez", amit közölni szeretnétek, aztán rányomtok a "Küld" gombra. Pofon egyszerű! Itt tudtok a legkönnyebben Attilával kommunikálni :))
Videók: a videók megtekintése külön oldalt kapott, amit a Fejlécben találhattok meg (Főcím, Csengeri Attila - Önéletrajz, Videók).
Fotók: a képek megtekintése most oldalt lehetséges, ahol folyamatosan váltakozva láthatjátok őket. Amennyiben szeretnétek nagyobb méretben is megnézni, csak rá kell kattintanotok a képre és ki fogja hozni azt a weblapot, ahol a fotók most tárolva vannak :)) De közvetlenül itt éritek el őket! :)