2010. június 18., péntek

Emlékek - Luxemburg Grófja

Addig is, amíg valami új hírre várunk Attilától, úgy gondolom érdemes felidézni a múltat. Sajnos személyes élményként 3 évnél korábbra nem tudok menni, de talán így is mesélhetek olyat, amit más nem, vagy csak kevesen éltek át.

Három éve Csengusz még aktív fellépő volt Pécsen, rendszeresen hívták, és a színházban is mondhatni havonta játszott a Luxemburg grófja című operettben. Nos, aki látta már őt operettben, nem kell bemutatni. Ő maga a megtestesült bonviván. Erre fizikai adottságai is remekül rásegítenek, magas, szikár, sötét haj, barna szem... és ráadásként ott a hangja, ami mikroport nélkül is megtölti a teret. És ha a hősszerelmes karakteréhez még egy kis humor is csatlakozik, abszolút nyert ügye van. Így volt ez a "Luxival" is. Sokszor megnéztem, mert egyszerűen magával ragadó a történet. Persze csak a szokásos operett téma: két idegen különös kapcsolata, ami végül szerelemmé növi ki magát, de a végkifejlet előtt kiderül valami szörnyű titok, ami talán szétválasztja őket, de persze az utolsó felvonásban minden "Happy End"-el végződik. Remek kis darab volt.

Na de lássuk a történetet:
Attila a bohém festőt: Renét játszotta, aki -akárcsak a többi bohém művész- nincstelenként tengette napjait barátaival. Egy nap azonban jött a hír: meghalt egy távoli rokon, aki rátestált grófi címét. Persze hősünk nagy örömében minden barátját meghívja egy kontóra és biztatja őket, igyanak csak, amint visszatér újdonsült örökségével, majd ő fizet. Nos ez így is történik, a cimborák isznak, vigadnak, és visszajön az újdonsült gróf. Kiderül azonban, hogy a címmel semmi vagyon nem járt, így nagy bajba kerül a társaság, tetemes adósságot rónak rájuk. Mindeközben párhuzamosan a színen megjelenik egy gazdag, kissé együgyű idősödő angol lord, Sir Basil, Ugaranda kormányzója, aki mindenáron el akarja venni a fiatal színésznőt, Angelet feleségül. Csak hogy ez rangon aluli házasság lenne, így aztán bajba kerül. Tanácsosai szerint, ha esetleg a hölgy egy elvált grófnő lenne, az már jobban venné ki magát. Így nincs más dolguk, mint keríteni egy grófot, aki hajlandó elvenni a színésznőt, majd elválni tőle. Így kerül a képbe René, aki bármit megtesz, hogy kifizethesse adósságait. A megegyezés tehát megszületik, a fiatal gróf elveszi Angelet, majd 3 hónap múlva elválik tőle, cserébe Sír Basil busásan megfizeti. Az esküvő meg is történik, ám a felek nem láthatják egymást, csupán a kezük ér össze. Ezután jön persze egy nagy szerelmi duett, ami arról szól, hogy milyen csodás is lehet a másik még így látatlanul is. Ezzel vége az első felvonásnak.


Második felvonás: Sir Basil háza, estélyre készülődnek, ahol a lord bejelenti az ifjú színésznő válását és saját eljegyzésüket. Ekkor megérkezik René, aki időközben rájött, ki is a felesége és titkos ajándékokkal halmozta el időközben a hölgyet, hogy megnyerje szívét. Megtörténik az első szemtől szembeni találkozás, ám ekkor még nem fedi fel magát a fiatal gróf. Természetesen szerelem első látásra. Sir Basil mindent megtesz, hogy szétválassza a párt, ám próbálkozásai egyenlőre hiábavalóak. Ám időközben Angele is megtudja az igazságot és felháborodásában el akarja küldeni férjét, megtagadva ezzel vonzalmát iránta. René kitartása azonban cél ér, a lány megtörik és a felvonás végén férjét választja az angol lord helyett. Zárókép: Sir Basil megszégyenülten perrel fenyegetőzik a fiatalokkal szemben, amiért René megszegte szerződésüket és elmondja, hogy a pár már pedig köteles elválni.

Harmadik felvonás: a bíróság. Sorra jönnek a tanuk, megtelik a szín a bohémekkel, és a bírói bizottság sem egészen komplett. Megy itt a lekenyerezés, korruptság. A fiatal szerelmes pár egész felvonás alatt nyalják-falják egymást (szerintem kissé túlzás is volt ez), aztán egy sor vita, küzdelem a szerelemért, végül győz az igaz szerelem, de hogy senki ne bánkódjon a végén, Sir Basil is párra talál Angele barátnőjének a képében, aki a sok pénz hallatán kész örömmel veti magát az idős úr ölébe.

Happy End, vigadalom, éljen a szerelem!
Remek kis sztori, nagyszerű színészekkel. Nagyrészt persze pécsi társulat játszott, de ők is mind remekül hozták a tipikusnál tipikusabb operett-karaktereket. Személyes véleményem egyedül a női főszereplő ellen szól csupán, aki Lesznyák Katalin játszott. Ennek a hölgynek csodás hangja van, de színészileg túl játszott, hamis és élettelen volt. De ahogy mondtam, rajta kívül mindenki remekelt ebben az előadásban és csak sajnálni tudom, hogy nem láthatom többször.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése