2010. június 14., hétfő

Ati az én szememmel

Azt hiszem ahhoz, hogy egy megközelítőleg hiteles képet adhassunk Attiláról, saját önéletrajza mellett érdemes megnézni, ki, miként látja őt.
Nekem az első "élő" élményem vele (mert hogy dvd-ről már láttam korábban is) 2007-ben volt Erdélyben, ahol a családommal éppen nyaraltunk és "mit ad Isten" pont a Háromszéki Magyar Találkozó közelében voltunk, ahol megtudtam, egyik este a Szörényi-Bródy rockoperákból lesz egy koncert-előadás. A szereplőket nem nagyon tudtam, de mivel szerettem az István a királyt és az Atilla, Isten kardját is, elhatároztuk a szüleimmel, hogy megnézzük. Így aztán korán odamentünk, hogy legyen helyünk a hatalmas mezőn, ahová a színpadot állították. Így kerültem be az első sorokba és mondanom sem kell, elementáris erővel hatott rám az "Egy a nép, egy a magyar" címet kapó előadás-egyveleg. Akkor, ott hallottam és láttam először élőben Attilát és elhatároztam, hogy amint tudok, utána nézek ennek a csodás hangú valakinek. Nem kell sok hozzá, meg tudtam, hogy pont itt, Pécsen játszik néha a színházban, meg többször fellép különböző rendezvényeken. Így alig telt bele egy hónap és 2007 őszén már meg is történt az első személyes találkozó. Elragadó személyisége és végtelen kedvessége garancia volt rá, hogy még sok közös élménynek kell következnie. Ez így is történt. Koncertek, előadások... lassan megismertük egymást, én előszeretettel fotóztam, ő meg hálásan fogadta a képeim. Így kezdődött hát minden.
Mindenki tudja, aki csak egy kicsit is ismeri, hogy lételeme a humor. Imádja a jó vicceket, hecceket, poénokat, szereti gyártani is őket, de előszeretettel mesél olyat is, amit mástól hallott. Különleges tehetsége van a kifigurázáshoz, utánzáshoz. Kész "stand up comedy". A szórakoztatás valahogy a vérében van. Ha színpadra lép, egyetlen célja lesz: a közönség szórakoztatása, vidám hangulat teremtése.
És nem csak remek komikus. Színészként rendkívüli átváltozáson képes átmenni nem csak a színházak színpadán, hanem egy egyszerű musical koncertén is. Mi sem bizonyíthatná ezt jobban, mint mikor Fantomot énekel. Bárhogy mosolygott, viccelődött előtte, mikor felhangoznak az ismert hangok, az arca rejtélyes komorsággal lesz teli és egy titokzatos árnyék telepedik meg rajta, ami ott marad egészen a tapsig. Más ember lesz csupán arra a néhány percre. És ez a komolyság nem csak egy álarc, ahogy a Fantom maszkja is, hanem az ott ő. Egy rész belőle, ami nagyon mély, sötét és fájdalmas. Akár csak Eric, a Fantom. 2003 óta szerves része az életének, és valahol azt hiszem beleépült a személyiségébe.
De nem csak erről a két végletről beszélhetünk: komédia és dráma. Bárki végignéz eddigi pályáján, láthatja, hogy sokféle, különböző szerepeket játszott. Nem lehet beskatulyázni. Borzongató, félelmetes tud lenni, ha kell, de ugyan így átalakulhat hős szerelmes bonvivánná, vagy egy bohókás figurává.
Tehetséges, hiszen nem lenne ott, ahol, ha nem így lenne. De ami igazán kiemelkedővé teszi számomra, az az, hogy nagyszerű ember. Ritka kedves és közvetlen. Türelmes, odafigyel. Néha kissé szeleburdi, olykor egészen komolytalannak tűnik, de ha kell, lehet rá számítani.
Nem hiszem, hogy ennek a blognak csakis Attila "istenítéséről" kellene szólnia. Neki is vannak rossz tulajdonságai. Ugyan olyan ember, mint bárki más. És nem is kezelteti másképp magát. Ez az, amiért a szakmájában ritka számba megy. "Ember, miért lenne más" Egy kedves jó barátom, akit bár nem ismerek régen (csupán 3 éve), mégis hamar részesévé vált az életemnek. Esélyt adott arra, hogy megmutassam a munkám, a tehetségem és ezért hálával tartozom. Nem kellett nagy nevű fotósnak lennem, csak egy vidéki fruska voltam. És most hol tartunk? "Udvari fotós" lettem. Lehet, hogy ez csak egy mókás, kedves kis jelző, de én szeretem:)
Ati az én szememmel nem csak egy mókamester, vagy a csupa nagy betűs MUSICAL SZÍNÉSZ. Ő az én kedves, lökött főnököm:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése