István a király

Ehhez az előadáshoz Attila több szálon is kötődik, hiszen több karaktert is játszott már Szörényi Levente és Bródy János örök érvényű alkotásában. Volt ő már német lovag, Laborc, a lázadó, Torda, a táltos és maga a cím szereplő: István, a király. Kétség kívül a legemlékezetesebb alakításait az utóbbi kettőben nyújtotta és ezek is tették ismerté ebben a történetben...

István a király, avagy Vajk a darab elején. Azért kezdem vele a leírást, mert sajnos nem volt szerencsém élőben látni. Így csak jellemzések, korábbi beszámolók alapján tudok írni róla. Akárcsak Tordaként, Istvánként is Iglódi István rendezésében állt színpadra Tóth Sándor váltójaként. Ebben az értelmezésben István egy határozott jellem, korán sem annyira az anyja bábja, mint pl a Király dombi feldolgozásban. Kemény kezű, de a ránehezedő felelősség alatt gyötrődő emberről beszélünk. Egy olyan uralkodóról, akinek súlyos döntést kell meghoznia, hogy országát és népét békében tudhassa. Történelmi szempontból mindenki megtanulta az iskolában, hogy tulajdonképpen Géza fejedelem, és fia István is azáltal, hogy behozta a kereszténységet hazánkba, megmentette a magyarokat a beolvadástól és a felszámolástól. Kétségtelen, hogy fel kellett adnia ezért az ősi múltat, fel kellett számolni mindent, ami azzá tett minket, amivé, de így tovább élhettünk. Ezt a terhet azonban, ami a döntésével járt, végig kellett hordoznia életén. És a rockoperában -legalábbis Iglódi rendezésében- ez nagyszerűen látszik. Mint említettem, nem tudom, hogy Attila milyen volt Istvánként, de kétségtelenül megvolt és meg is van minden adottsága ahhoz, hogy ezt a szerepet tökéletesen eljátssza, megélje. Ez külsőségeiben is megmutatkozik, bárki megnézheti a róla készült képeket: magas, határozott kiállású, sötét haj, felséges tekintet. Egy őszinte szempár. Kétség kívül királyi, tiszteletre méltó. És a hang? Nem hiszem, hogy különösebb elemzést kívánna, hiszen Attila adottságai nem egyszer bizonyították, hogy nem igazán akad olyan énekes szerep, amit ne tudna elénekelni. Pláne, ha olyan hangmagasságról beszélünk, mint az István karakter. Ám ha bizonyíték kell, íme egy részlet a darabból a Videók aloldalon, Attila partnere Kamarás Máté. Torda... bár többek szerint is tökéletes István volt, mégis végül a táltos szerepe maradt rajta. Talán azért, mert ez a karakter, ez a kivételesen felső bariton, sőt már inkább tenor hangot igénylő szerep, már meghaladta mások képességét. Mindenesetre amíg a Pesti Magyar Színházban nem történt meg az igazgatóváltás és ezáltali tisztogatás, Csengusz nagyszerű Torda volt. Sokkal több misztikum, varázslat lengte körbe, mint annak idején Deák Bill Gyulát. Persze ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen utóbbi egy fantasztikus blues-rock énekes, míg Attila ugye színész is. Ez a Torda valahogy sokkal inkább válik Koppány jobb kezéből az irányítójává. Határozott, kemény kezű és titokzatos ősi erők irányítják, amit mindig hitelesen közvetített Attila. Nem egyszer volt szerencsém látni benne és mindannyiszor annyira magával ragadott az ereje, hogy észrevétlen is, de elkezdtem vele ütni a ritmust, járta a kezem-lábam, szinte révületbe este magam is. Kivételes tehetségű színészünk fantasztikusan alakította ezt a szerepet, ezért is állunk most tanácstalanul, hogy mégis mi történhetett, hogy így, ilyen módon megváltak tőle (és nem mellékesen a Koppányt játszó Gazdag Tibortól is). Felfoghatatlan vesztesége ez a színháznak, talán még fel sem fogták. Biztos vagyok benne, hogy nem fogják tudni megfelelő személyekkel helyettesíteni. Vagy ha mégis, az már nem lesz ugyan az a darab. Részlet az előadásból, Véres kardot hoztam, Videók aloldalon.