I want it all, I want it now!

Leginkább a címben foglalt Queen idézet tudná jellemezni azt a felfokozott állapotot, amibe a június 10-i pécsi Queen koncert után kerültem. A Lauber Dezső Sportcsarnokban megrendezésre kerülő tribute koncerten Attila mellett Koós Réka, Mészáros Árpád Zsolt, Vágó Betti, Végvári Eszter és Csordás Levente énekesek tolmácsolásában szólaltak meg a klasszikus rockdalok. A koreográfiát Tihanyi Ákos készítette, magát az előadást pedig Harangi Mária rendezte.

Queen dalokkal nem lehet mellényúlni, gondolhatjuk, ám a The show must go on címmel futó műsort nem csupán a dalok alkották. A 80-as évek világát idéző bőr-lakk jelmezek, a tupírozott hajak, a gyártelepek szürkeségét megjelenítő díszletek, kivetítő, okosan megkomponált koreográfia, kiváló táncosok és a nagyszerű énekesi teljesítmények mind hozzájárultak a sikeres produkcióhoz. Ha jobban megnézzük az előadást, egyébként a We will rock you című Queen musical karaktereivel és történetével vehetünk párhuzamot. Az énekesek neve mögött zárójelben odaírt név a WWRY musicalben megformált karakterek neveit fogja jelenteni.

Kezdéskor a színpad előtt felhúzott tüll hálóra narancssárgával vetítve láthattuk a The show must go on feliratot, majd a zenekar elhelyezkedett, az énekesek háttal a nézőknek megálltak, és kezdődhetett a műsor!

A táncosok ezüst és fehér színekkel ellátott egyenruhában, maszkokban, kvázi arctalanul kezdték a műsort. Mozgásuk görcsössége, robotszerűsége a mindennapok monotonitását idézte. Majd megjött az energiazsák MÁZS, azaz Mészáros Árpád Zsolt (Galileo, a fő álmodozó), aki az I want to break free című dal alatt fellázította az ifjúságot, s a táncosok ezután már egyéni ruhákat kaptak. Vágó Betti játszotta MÁZS múzsáját (Scaramouche, Galileo szerelmének tárgya), akit minden áron be akart cserkészni a fiatalúr. Don Juanunk annyira hajtott, hogy a nagy ugrálás közepette a mozgatható állvány szerű díszletelemről olyan erővel ugrott rá a szintén a díszlethez tartozó hengerre, hogy az beszakadt alatta. MÁZS szerencsére jó fizikumban volt, mert secperc kiemelte magát szorult helyzetéből.

Végvári Eszter (Brit, a fő bohém lázadónő) és Csordás Levente (Meat, a fő bohém lázadó) olyan dalokat adtak elő, mint az I want it all vagy a No one but you (Only the good die young). Utóbbi Eszter előadásában igazán rendkívülire sikeredett, főleg, hogy a háttérben elhunyt nagy zenészek, énekesek arcképét láthattuk (pl. Freddie Mercury, Jim Morrison, Michael Jackson).

A műsor Killer Queen-jeként Koós Rékát láthattuk, (Killer Queen, a darab intrikusa, Planet Mall irányítója) égnek meredező vörös hajjal, felsliccelt miniszoknyában, ijesztően félelmetes tekintettel, korbáccsal, de főleg eszméletlen jó hanggal! Olyan dalokat adott elő, mint a Killer Queen, az Another one bites the dust vagy a Fat bottomed girls. Réka elementáris erővel volt jelen a színpadon, legszívesebben felpattantam volna a helyemről és ugráltam, tomboltam volna, amikor ő énekelt. Zseniális ez a nő és tökéletes Killer Queen volt!

Attila játszotta a Killer Queen jobbkezét (Khashoggi, a Globalsoft rendőrség feje, Killer Queen piszkos munkáinak elvégzője). Nem véletlenül volt bilincs az övén... Egyébként fekete bőrnadrágban és bőrkabátban énekelte, táncolta végig az egész előadást, senki nem volt így beöltöztetve, szóval le a kalappal előtte.
Attila belépője egyébként elég hatásosra sikeredett. Táncosok hozták be a két kezénél és lábánál fogva, szóval úgy nézett ki, mint aki fekve siklik a levegőben. Majd ezután mintegy pórázon vezette a lázadókat. Nem csoda, hisz rendőrbácsi volt. :D Eszméletlen jól énekelt egyébként és a dal végi sátáni kacaja után másodpercekig egy pisszenés sem volt a stadionban, mindenki annyira le volt sokkolódva. :D

A Rékával előadott Kind of Magic annyira hatásosra sikeredett, hogy percekig azt sem tudtam hol vagyok. Egyébként a Dzsungel könyvéből Kára emlékeztető módon bűvölték az embereket, a legjobban az tetszett, amikor egymás mögé beállva mintegy varázsmozdulatokkal irányították a lázadókat. Kettejük közös duettje pedig a These are the days of our lives volt, amit eredetileg a bohémek énekelnek, ezért kicsit fura volt, hogy az agresszor páros hirtelen elérzékenyül, de jól állt nekik, kicsit olyan volt, mint a "mi is csak emberek vagyunk" vallomás.

MÁZS és Betti előadásában volt hallható egyébként a Who wants to live forever, ebből én kicsit hiányoltam Serbit, aztán a végére meg is jött, igaz nem a darabban szerepelt, klippet forgattak vele az előadás után, amiben ő énekelte Galileo részeit. Ősztől ugyebár ő is szerepelni fog az előadásban.

A koncerten elhangzott még a We will rock you. Ez aranyos volt, ugyanis egy sorban álltak a szólókat éneklő színészek, és ugye a tipikus könyökütögetős mozdulatot kellett nyomni, de olyan szorosan álltak, hogy Attila ki sem tudta nyújtani a hosszú kezeit, így ilyen szárnyaszegett kismadár módon csinálta ezt az ütögetést. :D Végül a We are the champions dallal zárult a műsor, Bohemian Rhapsody nem volt.

Mit ne mondjak, a közönség nem volt épp lelkes, a szájukban a tej is megaludt volna, olyan puhány módon tapsikoltak, majd a szervezők még arról is gondoskodtak, hogy ne legyen sok ráadás, ugyanis egyszerűen ránk kapcsolták a világítást, mármint a nézőkre, így még esélyt sem adtak egy ráadásdalnak vagy meghajlásnak.

Mi Ranával végigtomboltuk a műsort és a végén fel is álltunk és állva tapsoltunk. Ez a minimum, én legszívesebben állva tomboltam volna végig az egészet. Jó volt amúgy az egész, a színpadképek, a tologatható állvány, amin MÁZS, Betti és a táncosok, élükön Olter Wandával nyomták, a tupírozott, színes tincses hajak, Réka Killer Queen-je, Attila bőrnacis karaktere, a Tihanyi Ákos által koreografált táncok, főleg a balett a műanyag henger tetején, na meg az örök klasszikus Queen dalok, amikkel természetesen most sem nyúltak mellé. Remélem ősszel ismét meg tudom nézni, és akkor vagy sunyiban oldalt végigtáncolom... vagy... legyen küzdőtér ahol lehet dühöngeni. LÉCCILÉCCI!!!!!

Bővebb infó a We will rock you musicalről itt.