Ez a darab rendkívüli jelentőséggel bír Attila életében. Azt hiszem tulajdonképpen itt kezdődött a karriere. Ugyanis, még csak első éves egyetemista volt, mikor '90-ben megkapta a Rock Színház új premierjének, a Dorian-nek a címszerepét. Innen persze nem volt megállás, '95-ig szinte csak ebben a színházban lépett színpadra. De nézzük kicsit részletesebben az említett darabot.
A történet, (ahogy minden izgalmas sztori) egy fiúról szól, aki talán csak a rossz befolyásra, vagy önmaga indíttatására, de eladja a lelkét a gonosznak. Egyedi szépségű ifjúról beszélünk, akinek arca, külleme makulátlan, tiszta és ártatlan. Nem csoda hát, ha egy londoni festő rögtön meg is akarja örökíteni. Ám több születik itt egy festménynél. Ez lesz Dorian lelkének börtöne. A sátáni szövetség értelmében ő örökre olyan szép és fiatal marad, mint, mikor a portré elkészült, és helyette az öregedés, a fájdalom, minden sérülés, ami őt éri, a képen mutatkozik meg. Ez által olyan mérhetetlen hatalom helyeződik a fiú kezébe, amit egy idő után már ő sem képes ép ésszel felfogni. Teljesen züllött, elhanyagolt életet él, gyilkossá és élvhajhásszá válik. Végül teljesen tönkre megy bele. Barátai meghalnak, egyetlen esélyét a szerelemre elszalasztja, sőt, ostoba viselkedése miatt a halálba taszítja az egyetlen lányt, aki igazán szerette. Ezekkel a terhekkel végül nem képes már tovább élni, és önmaga vet véget életének úgy, hogy leszúrja a festményt, amely önnön torzult lelkének mása.
Egy újabb szerep, amit csak felvételről láthattam. Én leginkább az érdekes szót használnám rá. Bevallom őszintén, a darab egészében nem hatott meg. Sok olyan közbeeső rész volt, tömeg jelenet kvázi, aminek nem láttam az értelmét és nem is nyújtott akkora élvezeti forrást, hogy ezzel kiemelhetővé váljon. A főbb szereplők, és az ő dalaik abszolút jók, sőt némelyik kiemelkedően jó volt! Földes Tamás, Malek Andi és a Henry-t játszó (vélhetőleg) operaénekes férfi nagyszerűek voltak. Földes Dzsoni leginkább a duettekben, illetve tercettekben volt nagyon jó, kiemelkedő szólója azt hiszem nem is volt. Malek Andi pedig varázslatosan énekelt. Szegénynek szintén nem volt nagy szerepe, ő játszotta Sybillt, Dorian szerelmét, akit a fiú gonosz viselkedése a halálba hajszolt. Neki volt egy hatalmas szólója, mielőtt meghalt. Egyedül, a vörös függöny előtt, kétségbeesve... gyönyörű volt. Végig a hideg futkosott rajtam, egyszerűen lenyűgözően énekelt.
Attila. Nos igen, szerintem fantasztikusan játszott. Pláne pályakezdő létére. Az arca tényleg egyfajta "angyali" szépséget tükrözött, ám mikor lelkileg átfordult és gonosszá, aljassá vált, félelmetes volt a változás, a gúnyos mosoly, a megvető tekintet, az arrogancia. Zseniálisan jelenítette meg a karakter sokszínűségét. Hangilag mi újat mondhatnék? Talán arra hívnám fel a figyelmet, hogy ez a szerep még tenornak is szokatlanul sok magas részt tartalmazott és Csengusz ezt gyönyörűen megoldotta. Tényleg minden hang tisztán, csengőn szólalt meg és lenyűgöző dallamíveket írt le. Arról nem is beszélve, hogy nem egyszer ugrott ki falzettel a végén, ami nem csupán egy erőteljes "sikítás" volt, hanem egy igen komoly, hosszan kitartott hang. Mondanom se kell, le voltam és le vagyok nyűgözve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése