A tegnapi közönségtalálkozó igazán sajátos, családi hangulatban telt el. Igaz, alapvetően egy interjú beszélgetésnek lehettünk tanúi, mégis, talán nem vagyok vele egyedül, ha azt mondom, olyan érzés volt, mintha én is részt vettem volna a társalgásban, holott csak lelkes figyelő voltam, sokad magammal együtt. A történetek önmagukban is érdekesek és időnként mókásak voltak, de persze nem hiányozhattak a jól rögtönzött viccek és az Attilától már jól megszokott stand up elemek sem. Sokat nevettünk és a könny is legtöbbször ettől futott a szemünkbe.
Megtudhattunk honnan indult a kicsi Ati, hogy m
ikor fogott a kezébe először mikrofont, hogy mi okból vált gitárosból szólóénekessé, és hogyan jutott be végül a Színművészetire már az első rostán. Hallhattunk érdekes történeteket élete egyik nagy fordulópontját jelentő németországi Miss Saigonból és persze a szegedi premierjéről is, ahol Attila bámulatra méltó erőfeszítésről tett tanúbizonyságot, mikor betegen, 39 fokos lázzal játszotta végig az előadást. De mesélt a Rock Színház béli éveiről is, hogy miként tekintett rá a már összeszokott társulat, hogy a saját szavaival élve: "csodabogárnak" számított nem csak fiatal korával, de hangi kvalitásával is. Mosollyal az arcomon nyugtáztam az információkat, hogy milyen autói voltak az évek során, hiszen tudom jól, neki szívügye ez a téma :-) És persze ott volt a családja, az a csodálatos hölgykoszorú, akik kísérték/kísérik az útján. Aranyos történet volt például a két lányának születése, hogy az akkori, mondhatni zaklatott életmód közepette is mindent megtett, hogy ott legyen a fontos pillanatokban.
És ha mindez nem lett volna elég, kaphattunk ízelítőt a Csengeri család 2/4 részétől (Zsanna és Attila előadásában), hogy milyen klassz testmozgással szórakoztatják magukat időnként. :-)
Klassz, érdekes és remek hangulatú este volt és talán többünk nevében mondhatom, izgatottan várjuk a következőt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése