2010. október 31., vasárnap

A Vörös Pimpernel

Folytatván korábban megkezdett darab leírásaimat, a következő előadás egyik nagy kedvencem. Sajnos erről is már csak múlt időben beszélhetek, hiszen a Vörös Pimpernelt már egy ideje nem játsszák befogadó színház híján. Pedig kétség kívül a musical irodalom egyik legjelentősebb részéről beszélhetünk nem csak zenét, de a színpad technikát illetően is. A magyar előadást Molnár László vitte színpadra Szolnokon, ahol Attila mellett Bot Gábor játszotta a főszerepet, partnernőjük pedig Koós Réka és Kertész Marcella voltak.
Az előadás sikere a magad színvonalú kivitelezés mellett kétség kívül maga a történetnek és a zenének köszönhető. Úgy gondolom hogy az a legjobb benne, hogy egyformán jelen van a színpadon a humor és dráma is. Persze ezúttal kicsit talán több szerepet kapnak a poénok, sőt, inkább a szituációs komédia az, ami uralkodik, de mégsem mondható azt, hogy ez egy kiemelten vígjáték lenne. Mert igenis ott van a szörnyű tény, hogy emberek halnak meg a guillotine által, és persze a szerelmi szált végig kísérő kétség, és az árulástól való meggyötörtség. Ennek köszönhető két gyönyörű szóló rész is, ami Attila hangjával olyan mértékig betöltötte a teret, hogy senki meg sem mukkant, amíg szólt, és utána csak hatás szünetet követően jött a tapsvihar. Az "Imá"-ban a kétségbeesés és harag dominál benne, szinte izzik a levegő körülötte, míg az "Ott volt Ő"-ben a felszabadult öröm, és a féktelen szerelem lángol fel. Mind a kettő csodálatos dal. És persze mindenképp meg kell említeni a poénos oldalt is, hiszen aki kicsit is ismeri Attilát, tudja, hogy szereti a jó humort. Itt aztán kibontakozhatott, a ficsúr dendi szerepében olyan piperkőciséget mutatott be, aminek láttán szem nem maradhatott szárazon.
Összességében egy remek előadás, nagyszerű színészekkel és fülbemászó dallamokkal. Talán egyetlen dolgot rónák fel hibának, bár ez kifejezetten személyes véleményem: Attila parókája szörnyű volt. De ettől függetlenül egy csodálatos musical előadásnak lehettem tanúja Szolnokon. Titkon remélem, valahol, valamelyik színház színpadán még viszont láthatom Sir Percy Blakeneyt :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése